Mindenki továbbment

Egy kínai keresztyén mondta el honfitársainak a következő példázatot, hogy megvilágítsa nekik, Jézus Krisztus a legkilátástalanabb helyzetből is ki tudja menteni az embert, amikor már senki nem segíthet.
 - Belepottyantam egy mély gödörbe. A falak olyan meredekek voltak, hogy külső segítség nélkül nem juthattam ki belőle. Egyszer csak lépteket hallottam. Konfuciusz állt fölöttem, és ezt mondta:
 - Hogy lehettél olyan elővigyázatlan,hogy beleestél a gödörbe? Ügyelj rá, hogy máskor ne forduljon elő!
Azzal továbbment.
Ismét lépések közeledtek. Buddha állt odafönt, és így szólt:
 - Szegény ember, szívből sdajnállak, de tudod, minden élet szenvedés, így hát, neked is ez a sorsod!
Azzal ő is továbbment.
Mindenki továbbment. Senki sem tudott segíteni rajtam.
Ám ekkor ismét lépteket hallottam. Várakozásteljesen felnéztem, és megpillantottam Jézus Krisztust, Isten fiát a gödör szélén. Nem szólt semmit, csak lehajolt hozzám és felém nyújtotta a kezét, amíg meg nem ragadtam, aztán felhúzott!
Az Úr Jézus azt mondja magáról, Ő azért jött, hogy "megkeresse és megtartsa az elveszettet" (Lukács 19,10). Hányan élhették már át ezt: "Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból" (Zsoltárok 40,3).
Számtalan ember megtapasztalta már e kegyelmet, s ők azóta nem csak úgy érzik, mintha újjászülettek volna, hanem valóban újjá is születtek. Önmaguktól képtelenek lettek volna kijutni ebből a "veremből". Egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtek a "sárba" és "iszapba", amíg nem hagyták, hogy megragadja őket Az, aki egyedül képes a megmentésükre: Jézus Krisztus!
"Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve, mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését. Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte." (Zsoltárok 107,10-14)