Mindenki továbbment Egy kínai keresztyén mondta el honfitársainak a következő példázatot, hogy megvilágítsa nekik, Jézus Krisztus a legkilátástalanabb helyzetből is ki tudja menteni az embert, amikor már senki nem segíthet. - Belepottyantam egy mély gödörbe. A falak olyan meredekek voltak, hogy külső segítség nélkül nem juthattam ki belőle. Egyszer csak lépteket hallottam. Konfuciusz állt fölöttem, és ezt mondta: - Hogy lehettél olyan elővigyázatlan,hogy beleestél a gödörbe? Ügyelj rá, hogy máskor ne forduljon elő! Azzal továbbment. Ismét lépések közeledtek. Buddha állt odafönt, és így szólt: - Szegény ember, szívből sdajnállak, de tudod, minden élet szenvedés, így hát, neked is ez a sorsod! Azzal ő is továbbment. Mindenki továbbment. Senki sem tudott segíteni rajtam. Ám ekkor ismét lépteket hallottam. Várakozásteljesen felnéztem, és megpillantottam Jézus Krisztust, Isten fiát a gödör szélén. Nem szólt semmit, csak lehajolt hozzám és felém nyújtotta a kezét, amíg meg nem ragadtam, aztán felhúzott! Az Úr Jézus azt mondja magáról, Ő azért jött, hogy "megkeresse és megtartsa az elveszettet" (Lukács 19,10). Hányan élhették már át ezt: "Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból" (Zsoltárok 40,3). Számtalan ember megtapasztalta már e kegyelmet, s ők azóta nem csak úgy érzik, mintha újjászülettek volna, hanem valóban újjá is születtek. Önmaguktól képtelenek lettek volna kijutni ebből a "veremből". Egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtek a "sárba" és "iszapba", amíg nem hagyták, hogy megragadja őket Az, aki egyedül képes a megmentésükre: Jézus Krisztus! "Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve, mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését. Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte." (Zsoltárok 107,10-14)