A torony lakója

A magas besoztású tisztviselő elveszítette a király bizalmát és a vár 
legmagasabb tornyába zárták.
Bánatában minden éjjel kiállt a torony peremére és a háza felé nézett. 
Az egyik alkalommal észrevette, hogy a felesége lent áll és integet 
neki. Nem értette a jeleket és türelemmel várta, mi fog történni.
A feleség fogott egy cserebogarat. A csápját bekente mézzel, a 
törzséhez pedig finom selyemszálat kötött. A cserebogarat a mézes 
csáppal és a fonállal útnak indította a torony felé, ahol a férje állt. A 
bogár óvatosan kúszott felfelé a méz illata után.
A férj észrevette a cserebogarat. Óvatosan megszabadította a 
selyemszáltól és szabadon engedte. Lassan húzni kezdte a fonalat 
fölfelé. Egyre nehezebb lett. Azt is észrevette, hogy a végén egy 
cérnaszálhoz volt erősítve. Ezt is kitartóan húzta felfelé. Érezte, hogy a 
cérnaszál is egyre nehezebb lesz. Nem is csoda, hiszen annak a vége 
pedig egy zsinórhoz volt erősítve. Ahhoz pedig egy kötél volt kötve. 
A férfi megmenekült a gonosz király fogságából, mert a kötelet 
hozzákötötte az egyik oszlophoz és az éj leple alatt könnyedén 
leereszkedett a toronyból.

"A szeretet gyakran nem ismer mértéket, hanem mértéktelenül 
tékozolja önmagát. A szeretet nem érez terhet, nem veszi számba, 
többre igyekszik, mint amire az ereje futja, lehetetlent nem ismer, mert 
azt hiszi mindenre képes, és minden szabad neki."
(Kempis Tamás: Krisztus követése)