Az eskü Az egyik ókori kínai császár egy nap a következő esküt tette: - Birodalmam összes ellenségét le fogom igázni és el fogom pusztítani. Nem sokkal ezután meglepett alattvalók azt látták, hogy a császár a palota kertjében karonfogva sétál legnagyobb ellenségeivel és tréfálkozik velük. - Hát nem arra esküdtél - kérdi meglepetten egyik híve -, hogy az összes ellenségedet elűzöd a birodalmadból? - Valóban elűztem őket - felelt a császár -, hiszen mindannyiukat a barátommá tettem. Egy ember elhatározta, hogy gondozni fogja a háza előtti kis mezőt, mert tökéletes angol gyepet akart belőle csinálni. Minden szabad percét a kis rétnek áldozta. Már majdnem elérte célját, amikor egyszer tavasszal meglepetten látta, hogy a mezőn ragyogó sárga virágú gumipitypangok virítanak. Kiment és kiírtotta őket. De másnap újabb két virág tűnt fel a rét zöldjében. Vett egy erős mérget. Hiába, mert ez sem használt. Ettől a naptól fogva élete a gyenge sárga virágokkal folytatott harcban merült ki. Minden tavasszal egyre több virág termett a réten. - Mit tehetnék? - kérdezte csüggedten a feleségétől. - Miért nem próbálod meg szeretni őket? - válaszolta nyugodtan az asszony. A férfi megpróbálta. Nemsokára a ragyogó sárga virágokat már művészi alkotásoknak látta a mező zöld smaragdjában. Attól kezdve boldogan élt. Idegesítenek az emberek? Miért nem próbálod meg szeretni őket?