Mi is hárman, Ti is hárman
 
Amikor egy hajó, egy távoli szigeten kötött ki egy napra, a hajón utazó püspök elhatározta, hogy megpróbálja olyan hasznosan eltölteni az időt, amennyire csak lehetséges. A parton séta közben találkozott három halásszal, akik a hálójukat rendezgették. Tört angolsággal elmagyarázták neki, hogy évszázadokkal korábban misszionáriusok megkeresztelték az őseiket.
- Mi keresztények! - mondták büszkén, miközben magukra mutattak.
A püspökre ez igen jó benyomást tett. De ismeritek-e az Úr imáját? Sohasem hallotak róla. Ettől a püspök elképedt. Hogyna állíthatják ezek az emberek, hogy keresztények, amikor még olyan alapvető dolgot sem ismernek, mint az Úr imája?
- Akkor mit mondtok, amikor imádkoztok?
- Égre emeljük a szemek. Imádkozzunk: Mi is hárman vagyunk, Ti  is hárman vagytok, könyörüljetek rajtunk!
A püspökben elhűlt a vér etől a primitív és teljesen eretnek természetű imától. Ezért aztán egész nap avval foglalatoskodott, hogy megtanítsa őket a Miatyánkra. Azok meglehetősen nehezen tanultak, de nagyon igyekeztek, s így még mielőtt a püspök másnap elvitorlázott volna, legnagyobb megelégedésére hiba nélkül felmondták az egész szöveget.
Hónapokkal később a püspök hajója ismét a sziget felé tartott. A püspök, miközben a fedélzeten sétálva esti imáját végezte, megelégedetten gondolt vissza arra, hogy azon a távoli szeigeten most él három ember, aki - az ő türelmes erőfeszítéseinek köszönhetően - most már megfelelően tud imádkozni. Miközben ezen gondolkodott, feltekintett és megpillantott egy fénypontot keleten. A fény a hajó felé tartott. A püspök csodálkozva látta, hogy három ember a vízen járva közeledik a hajó felé. A kapitány megállította a hajót, a tengerészek a korlátnak dőlvefigyelték a csodálatos jelenséget. 
Amikor látótávolságba kerültek, a poüspök megdöbbenve ismerte fel a három emberben barátait, a halászokat. 
- Püspök! - kiáltották - Mi annyira boldogok, találkoztunk veled. Látunk, hogy hajód a sziget mellett elmenni, és siettünk találkozni veled.
- Mit akartok? - kérdezte a püspök elámulva.
- Püspök - mondták - mi annyira, annyira sajnálni. Mi elfelejtjük csodálatos imát. Mi mondjuk: Miatyánk ki vagy a mennyekbe, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod... aztán elfelejtjük. Kérünk, mondd el az egész imát még egyszer!
- Kedves jó barátaim - mondta nekik, - menjetek haza és amikor imádkoztok, mondjátok ezt: Mi is hárman vagyunk, Ti is hárman vagytok, könyörüljetek rajtunk!