Asztalos


Egyszer, nagyon régen egy kis falusi asztalos-műhely. Egyszer, amikor a 
gazda nem volt otthon, a szerszámok nagy gyűlést tartottak.
A hosszúra nyúlt tanácskozás során néha elszabadultak az indulatok, mivel a 
szerszámok tisztes közösségéből egyesek ki akartak zárni bizonyos tagokat. 
Az egyik elkezdte: -El kell távolítani Fűrész nővérünket, mert harap és 
csikorgatja a fogait. Neki van a világon a legharapósabb természete. Egy 
másik közbeszólt: -Gyalu nővérünk annyira szőrszálhasogató, csípős jellemű, 
hogy nem tűrhetjük meg magunk között, mert mindent megszaggat, amihez csak 
hozzáér. -Kalapács testvérünk -folytatta egy másik- nehéz és erőszakos. Én 
csak ütlegelőnek nevezem. Sérti a fülem, ahogy folyton lesújt, mindenkit 
csak idegesít. Zárjuk ki! És a szögek? Lehet együtt élni efféle szurkáló 
sereggel? Bárcsak tűnnének már el innen! És a Csiszoló? Meg a Reszelő? 
Folytonos súrlódás az élet velük. És űzzük el az Üvegvágót is, akit csak az 
érdekel, hogyan karmolja meg a mellette állót.
Így vitatkoztak, egyre hevesebben és hevesebben, egymás szavába vágva az 
asztalos szerszámai. A kalapács ki akarta zárni a csiszolót és a gyalut, 
ezek viszont a kalapács és a szögek kiközösítését szorgalmazták. Végül 
mindenki kizárt mindenkit.
Az asztalos érkezése hirtelen félbeszakította a gyűlést. A szerszámok 
elhallgattak, amikor látták, hogy gazdájuk a munkapad felé közeledik. A 
mester fogott egy deszkát és a harapós Fűrésszel kettéfűrészelte. Legyalulta 
a Gyaluval, aki mindenkit megszaggat. Rögtön utána működésbe lépett a 
könyörtelen sebeket ejtő Fejsze nővér, majd a durva nyelvű Reszelő nővér. 
Üvegvágó nővér követte őket, aki kapar és karcol. Végül az asztalos fogta a 
szúrós Szög testvéreket és a Kalapácsot, amely csak ütlkegelni képes. Gonosz 
természetű szerszámainak segítségével egy bölcsőt fabrikált. Egy gyönyörű 
bölcsőt, amely nemsokára egy kisgyermeket fog ringatni.
Az életet fogja ringatni.

Isten az asztalos szemével néz bennünket...