Akit csak ismersz

Egy napon, amikor elsőéves voltam a középiskolában, egy srácot láttam meg az osztályomból, aki hazafele sétált. Kyle-nak hívták. Pont úgy nézett ki, mint aki az összes könyvét összeszedte volna, hogy hazacipelje. Ekkor azon kezdtem el tűnődni, hogy: "Vajon miért cipeli valaki haza az összes könyvét pénteken? Egy igazi tökfilkó kell legyen!"

Már egy egész klassz hétvégét terveztem magamnak (találka és foci a haverokkal holnap délután), így aztán vállat vontam és továbbmentem.

Amint sétáltam, láttam, hogy egy csomó kölyök fut utána. Rárohantak, kitépték a könyveket a kezéből és úgy meglökték, hogy a földön kötött ki. A szemüvege elszállt és úgy tőle 3 m-re landolt a fűben. Ahogy a srác felnézett, látni lehetett szemeiben a szomorúságot.

Megesett rajta a szívem, így felé siettem. Amint a földön kúszva keresgélte a szemüvegét, könnycseppeket láttam a szemeiben. Amint odanyújtottam a szemüvegét, ezt mondtam: "Ezek a srácok barmok! Egyszer igazán meg lehetne leckéztetni őket!" Ő rám nézett és ezt mondta: "Kösz szépen!" Nagy mosoly volt az arcán... olyan mosoly, amely igazi hálát fejezett ki.

Segítettem felvenni a könyveit és megkérdeztem hol lakik. Kiderült, hogy a szomszédom, így megkérdeztem, hogy miért nem láttam őt még soha ezelőtt. Azt mondta, hogy eddig magániskolába járt.

Eddig még soha nem találkoztam olyan sráccal, aki magánsulis lett volna. Egész úton beszélgettünk és segítettem cipelni a könyveit. Úgy tűnt, hogy igazán jó fej srác. Megkérdeztem, nincs-e kedve focizni a havereimmel. Ő igent mondott. Egész hétvégén együtt lógtunk, és minél jobban megismertem Kyle-t, annál jobban megkedveltem őt, és a barátaim is ugyanígy vélekedtek róla.

Hétfő reggel megint találkoztam Kyle-lal a nagy köteg könyvével együtt. Megállítottam és megkérdeztem: "Hé, komoly izomra tehetsz szert ezzel a halom könyvvel mindennap!" Ő csak nevetett és a fél köteget nekem passzolta.

A következő 4 évben Kyle és én a legjobb barátokká váltunk. Amikor végzősök lettünk, az egyetemről kezdtünk gondolkodni. Kyle Georgetown mellett döntött, míg én a Duke-ra készültem. Tudtam, hogy mi örökre barátok maradunk és a mérföldek nem jelentenek majd számunkra problémát. Ő orvosnak készült, én az üzleti élet felé vettem az irányt, és egy foci ösztöndíj segítségével fedeztem tanulmányi költségeimet.

Kyle mondta a búcsúbeszédet az osztályunkból. Egyfolytában azzal hecceltem, hogy nem más mint egy tökfilkó. Egy beszéddel készült a tanévzáró ünnepségre.

Olyan boldog voltam, hogy nem én kellett felmenjek és elmondjam a záróbeszédet. Évzáró napja van és látom Kyle-t. Nagyszerűen néz ki! Ő volt az egyike azoknak, akiknek igazán sikerült megtalálniuk a helyüket a középiskola ideje alatt. Megemberelte magát és tulajdonképpen még jól is nézett ki szemüvegben.

Több randija volt mint nekem és minden lány kedvelte. Hááát, néha féltékeny voltam.
A mai nap egy ilyen nap volt. Láttam, hogy ideges volt a beszédje miatt. Így megveregettem a hátát és ezt mondtam: "Hé, nagy fiú, klassz leszel!" Ő rám nézett azzal a bizonyos tekintettel (amolyan igazán hálás módon) és mosolygott. "Kösz szépen!" - mondta.

Mielőtt elkezdte volna a beszédjét, megköszörülte a torkát és megkezdte. "A diplomaosztó ünnepség egy olyan alkalom, amikor köszönetet mondasz azoknak, akik segítettek neked átvészelni ezt a kemény 4 évet. A szüleidnek, tanáraidnak, testvéreidnek, talán az edződnek, de legfőképpen a barátaidnak. Azért vagyok itt, hogy elmondjam nektek, hogy valakinek a barátja lenni a legjobb ajándék, amit adhatsz neki. Elmesélek egy történetet."

Álmélkodva tekintettem a barátomra, amint elmesélte találkozásunk első napját. Azt tervezte, hogy azon a hétvégén megöli magát. Elmondta, hogyan takarította ki a szekrényét, így az édesanyjának nem kellett később ezt megtennie és hazacipelte a cuccait. Rám nézett és egy kicsit elmosolyodott. "Szerencsére megmentettek. A barátom megmentett attól, hogy valami retteneteset tegyek."

Hallottam a tömegen a meglepettség moraját, amint ez a népszerű, jóképű srác elmondta a leggyengébb pillanatát. Észrevettem az édesanyját és édesapját, amint hálásan mosolyognak rám. Csak akkor fogtam fel a helyzet komolyságát.

Soha ne becsüld alá a tetteid jelentőségét. Egy kis gesztussal megváltoztathatod egy ember életét... jó vagy rossz irányba.

Isten azért helyezett egymás életébe minket, hogy hatással legyünk egymásra valamilyen módon. Keresd másokban Istent. leggyengébb pillanatát. Észrevettem az édesanyját és édesapját, amint hálásan mosolyognak rám. Csak akkor fogtam fel a helyzet komolyságát.

Soha ne becsüld alá a tetteid jelentőségét. Egy kis gesztussal megváltoztathatod egy ember életét... jó vagy rossz irányba.

Isten azért helyezett egymás életébe minket, hogy hatással legyünk egymásra valamilyen módon. Keresd másokban Istent.